23. nap

Igazából átlagosan telt ez a nap is, a szokásos gyerekeket vinni reggel, majd délután foci a középső gyerkőcnek. Hogy szeretem- e csinálni? Nagyon!  Rengeteg érzés kavarog bennem mostanában, főleg hogy egy bizonyos személy ma teljesen tönkretette a napomat, aggódtam érte és ő le is szarta. Másik dolog már rég nem vagyok együtt Gáborral, a facebookos kérdésre válaszolva. Mostanság megismertem egy nagyon aranyos férfit, és jó vele beszélgetni. 

Egyébként várjuk, hogy visszajelezzenek a banktól, mert még semmi választ nem kaptunk azzal kapcsolatba, hogy megkapták a levelünket és már kezdek kicsit ideges lenni. Remélem hogy felhív, mert ha ma egy jó pár barát által nem érem utol lehet hogy én már most otthon lennék. Köszönöm azoknak akik segítettek! Főleg neked Babett!

Higgyétek el, hogy a kiscsajom beteg lesz, látszik rajta, kiborít a tudat, hogy köhög a két kisebb gyerek és nem adnak nekik semmit, inhalálnak de az torokfájásra szerintem nem  a legjobb. Néha úgy hozom haza a gyereket, hogy alig kapnak levegőt és mondják, hogy fáj a torkuk. Nagyon szurkolok, mert holnap megint én vagyok a soros és reggel go az óvoda, szegény nagy fiúnak még egy plusz kiló cucca lesz, mert ilyen kaja partijuk lesz holnap. Hát kíváncsi leszek!

Puszi