35. nap

Szóval ma készülődünk egy esti vendégseregre újra, ami kettő főből fog állni, ma meg kell csinálnom a zselét a gyerekeknek és a halpudingot amiből tortát készítettem. Őszintén először úgy volt csinálok két csomaggal ezt beszéltük meg és én hülye elfelejtettem, hogy többen leszünk és így kevés lett. Az anyuka meg kérdezte, hogy miért nem csináltam meg. Válasz az, hogy elfelejtettem, hogy többen leszünk.

Rengeteget gondolkodok azon, hogy mit kellene venni a gyerekeknek, igen van egy kép a fejembe róluk, hogy kinek mit kellene. Apukának lövésem sincs, Petrának is majdnem mindene meg van és ötletem sincs, szóval arra jöhetnek a tanácsok. Rengeteg mindenre gondoltam már, például hogy rengeteget ül a gép előtt vagy biciklivel jár dolgozni és ahhoz nézni valamit. Anyukának nem tudom, annyi mindenünk meg van tényleg, elképzelhetetlen.

Két kisebbet reggel az apuka elvitte óvodába, a nagyobb pedig szegény itthon unatkozott, semmihez nem volt kedve. Próbáltam, hogy legózzunk, de nem jött be, ugyanis ő csak a barátjával szeret játszani. 5- re a kislánnyal is hazaértek táncról a vendégünkkel, a másik kislány is be volt öltözve Batman- ek, szó szerint majdnem hanyatt vágtam magam, Batman az nem fiúknak való. Jó nem akarok előítéletes lenne. Este együtt vacsoráztunk és uzsonnáztunk a vendégekkel és képzeljétek, hogy 9 óráig itt voltak a vendégek, kicsit bennem volt az, hogy nem lenne már ideje haza menni, főleg, hogy a kislánya majdnem eldől ültőhelyében. Még a végén engem is beöltöztettek!