43. nap

Srácok, ma bennem ragadtak a szavak, igen ma is túl vagyok egy újabb fergeteges napon és őszintén nem bántam meg, hogy kijöttem. Reggel a gyerekeket rá tudtam venni, hogy 20 percet tévézzenek a nagy fiúval aztán előhoztam a régi módi kukorikú játékot, ezt a 3 unokatestvérem imádta régen amikor kb. 2 évesek voltak. De igazából nem azért volt a mai nem fergeteges hanem mert újra egy csapat része lettem.Délelőtt az ágyneműk cseréje jött a gyerekek szobájába és közben arra várakoztam, hogy az a fránya szárítógép elinduljon.

Bárki bármit mond én akkor is zenész leszek, imádok zenélni, srácok a mai nap után mindennap játszani szeretnék és fogok is, ha nincs itthon senki és nem zavarok senkit. Az az érzés ami átjárt a zenekari próba alatt, teljes összhang és az, hogy meghívtak vacsorázni próba után és beszélgettünk, el sem tudom képzelni mennyit jelent számomra. Egy összehangolt csapat, akik szeretnek zenélni, nem nézik le a másikat. Zenekar vezető majdnem egy idős a zenekarral, zenekari tagok fiatalokon keresztül az idős emberig megtalálható a csapatban. Mondjuk a fellépő ruhájuk az nálam még mindig csúnya, csak megsúgom nektek.

Este ahogy hazaértem még láttam, hogy a szülők nem alszanak, mert égett a villany a kis nappaliba. Képzeljétek el, hogy most egy ideig senki nem mozdulhat ki sötét alatt egyedül ugyanis a napokban egy kutya a sötéttől teljesen megvadul és az elmúlt napokban több kutyát támadott meg akik sétáltak a gazdájukkal. Nem kis sebet okoz a kutya, mert az anyuka egy barátnőjének a kutyáját megtámadta és hát majdnem kidobtam a taccsot.

A mai nap vicce! 

- Miért nem eszik a kannibál komornyikot? 

- Mert túl inas! :D