56. nap

Szóval, a mai nap egy kész vicc volt, ugyanis ma volt a nyelvsulim! Őszintén be voltam tojva, hogy valami történni fog. Úgyis volt! 

Délelőtt minden simán ment azon felül, hogy Júliának folyamatosan fáj a hasa, ami számomra kicsit aggasztó, de érdekes módon a szülők nem nagyon foglalkoznak vele. Addig rendben is ment minden, délelőtt pakolásztam a gyerekek szobájában, majd 3- kor visszamentem az óvodába. Tudtam, hogy keresnem kell egy vonatot ami elvisz Mainz- be. Következőnek nem működött a jegy bélyegző, szóval a menetjegy nem lett érvényesítve mondták, hogy ilyenkor fel kell írni a automata számát, hogy utána tudjanak nézni. 

Sikeresen megérkeztem a helyszínre, ahol kint várakoztunk 10 férfi és 3 nő, a végére, többen lettünk. Az úton bennem nemegyszer megfordult, hogy megállok és hazarohanok. Amint leültünk és elkezdtünk beszélgetni a tanárral minden megváltozott. Anna- nak hívják, nagyon kedves, csak egy probléma van a csapat számára, hogy németül próbál beszélni, probléma az, hogy csapat egy szót sem beszél még annyit sem, hogy Ich heiße..... . Szóval lesz munka velünk ezt ő is megmondta, miután több mint 6 oldalt végig dolgoztunk elengedett minket. 

Mivel nem értem el senkit a családból, kicsit kétségbeestem, mivel ilyen eset nem volt megbeszélve, gondoltam hazasétálok. Probléma ott kezdődött, hogy rossz buszra szálltam fel és teljesen kivitt a városból, busz nem volt, teljesen kétségbeestem igen! Nem volt sajnos busz mert külterületen szálltam le, végállomáson. Próbálkoztam mindenkit hívni, de semmi. Egy idő után feladtam. Rájöttem, hogy haza sétálok, több mint 60 kilométert, de gondolhatjátok, hogy itt már hidegtől potyogtak a könnyeim, annyira át voltam fagyva.

Akkor jött a megmentő hívás, Niall volt az, akik megpróbálták megkeresni neten, hogy hol vagyok, aztán 10 perc után Petra megtalált és mondta, hogy elindult értem autóval. Kb. 40 percet vártam mire megérkezett. Már akkor reggel óta nem ettem, telefonom 9 % - on volt, de anya mellettem volt és vigyázott rám.